“Vak dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam.” (Babits Mihály: A lírikus epilógja, részlet)

A taoista meditáció

A meditációban megkísérlünk elérni egy olyan állapotot, amely lehetőleg mentes a gondolatoktól és zavaró tényezőktől. Az elmélyült nyugalom és üresség ezen állapotában létrejön a lehetősége az alkotó szellemi tevékenységnek, a mély szemlélődésnek és értelmezésnek.

Így megnyílik az út a tudat kitágítására a gondolatok elmélyülésére és a tiszta intuícióra. A gondolatmentes állapot elérésére irányuló törekvés szintén egy gondolatfolyamat. Ez a paradoxia teljesen megfelel a Yin-Yang princípiumnak a Taoista filozófiában: a gondolati üresség állapota a Yin (passzív) princípium, és a gondolatfolyamat a Yang (aktív) princípiumnak. A Yin és Yang kölcsönösen feltételezik egymást, azonban egymással szemben ellentétesen állnak. Ha e két princípiumból az egyik megsemmisül, semmiféle élet nem létezhet tovább.

Ugyanígy aligha lehet a gondolatokat is nélkülözni, amíg csak él az ember. Tudatosan vagy tudattalanul a gondolatok jönnek, hullámzanak. A meditáció alatti relatív gondolatmentes állapot eléréséhez először is el kell fogadni a gondolatok létezését. Ha valaki helyet ad nekik a tudatában, akkor többé már nem hatnak zavaróan. Gyakran maguktól megszűnnek, elsimulnak. Itt érvényes ugyanúgy, mint más meditációs praxisoknál, hogy a belső csend akkor érhető el, ha a meditáció maga nem jelent többé erőfeszítést. Minél jobban uralkodunk a formán, annál kevésbé fárasztó a gyakorlónak, és annál könnyebb elérni a belső csendet.

A meditáció azonban nem jelentheti azt, hogy az ember visszavonuljon abból a világból amelyben él, hanem sokkal inkább úgy tekinti a világot mint az önmagunkra találás lehetőségét, és ahol megvalósíthatjuk a tudatosan élést és az emberi lényegiséget.

Tanfolyamvezetők:

    Székesfehérváron: Gyenei László

    Budapesten: Czudar Péter

© Maitreya Buddhista Harcművész Szövetség Egyesület